FONTOS: a cikkben található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi konzultációt. Panaszaival, tüneteivel és kérdéseivel minden esetben forduljon kezelőorvosához, aki személyre szabott tanácsot és megfelelő ellátást tud nyújtani.
Ezek a gyógyszerek lassítják a szívverést, csökkentik a vérnyomást és mérséklik a szív terhelését. Míg az elmúlt 20 év nemzetközi gyakorlatában pusztán vérnyomáscsökkentés céljából használatuk jelentősen visszaszorult [1,2], Magyarországon a vérnyomásproblémák kezelésére a mai napig népszerűek. Bár hivatalos statisztikám nincsen, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy kb. minden harmadik magas vérnyomás miatt kezelt páciens szed ilyen készítményt. A leggyakrabban rendelt hatóanyagok a bisoprolol (pl. Concor, Bisoblock), metoprolol (Betaloc, Metoprolol Z), nebivolol (Nebilet, Nebibeta), carvedilol (Talliton, Carvol, Coryol).
Mikor indokolt a béta-blokkoló kezelés?
A béta-blokkolók legfontosabb javallata valamilyen szívbetegség fennállása. Ez lehet szívelégtelenség, szívkoszorúér-betegség, infarktus, szívritmuszavar, vagy billentyűbetegség. Ezekben az állapotokban a béta-blokkolók mérséklik a szív terhelését, és bizonyítottan javítják a hosszú távú kilátásokat. Használatuk többnyire elengedhetetlen. Még olyan esetekben is gyakran szükség van rájuk, ha a szívbetegséghez nem társul magas vérnyomás.
Egyéb betegség hiányában jelentkező, panaszokat okozó magas nyugalmi pulzus, ún. inappropriate sinus tachycardia esetén is jó választás lehetnek a béta-blokkolók.
További sokoldalú felhasználása is van a gyógyszercsoportnak. Neurológiában (migraine, esszenciális tremor), szemészetben (zöldhályog elleni szemcseppek) és belgyógyászatban (előrehaladott májbetegségek) egyaránt használatosak.
Az endokrinológiában szintén rendeljük őket, leggyakrabban a pajzsmirigy-túlműködés tüneteinek enyhítésére. Ilyenkor sokszor egy ritkábban használt gyógyszert, a proloranololt (pl. Huma-pronol) részesítünk előnyben.
Mikor nem indokolt a használatuk?
A 70-90-es évek között a béta-blokkolók számítottak a magas vérnyomás első vonalbeli kezelésének. A 2000-es évek elején azonban több nagy vizsgálat igazolta, hogy hatásuk és mellékhatásprofiljuk ebben a betegségben kedvezőtlenebb, mint az akkor már széles körben elérhető egyéb vérnyomáscsökkentőké. Kiderült egyebek mellett, hogy:
- vérnyomáscsökkentő hatásuk – különösen a legnagyobb erekben – gyengébb
- a halálozást és a stroke előfordulását más gyógyszereknél kisebb mértékben befolyásolják
- kedvezőtlen hatásuk lehet az anyagcserére; a vércukorszintekre és vérzsírokra
Minderre tekintettel, bár a hazai gyakorlat ezt a mai napig nem követte le teljesen, a 2005 után megjelent szakmai ajánlásokban ezek a gyógyszerek jelentősen visszaszorultak [3]. Szívbetegség hiányában önálló vérnyomáscsökkentésre csak akkor javasoltak, ha a vérnyomás egyéb gyógyszerekkel nem tartható egyensúlyban. A fent említett negatívumok miatt ezt legalább 3-4 egyéb gyógyszertípus kipróbálása kell(ene), hogy megelőzze.
Összefoglalás
Ha egy páciensnek nincs ismert szívbetegsége és nem szorul kettőnél több fajta vérnyomáscsökkentőre, akkor valószínűtlen, hogy szüksége lenne béta-blokkolóra. Ilyen esetben célszerű tisztázni a kezelőorvossal a béta-blokkoló felírásának eredeti okát. Amennyiben különösebb javallatra nem derül fény, a készítmény orvosi felügyelettel történő fokozatos kivezetése és más, hatékonyabb vérnyomáscsökkentőre való áttérés megfontolható.