A jód egy esszenciális nyomelem, amelyre a szervezetnek elsősorban a pajzsmirigyhormonok előállításához van szüksége. A napi ajánlott jódbevitel felnőtteknél 150 mikrogramm, várandós és szoptatós nőknél 220-250 mikrogramm. A jódozott konyhasó használata – változatos étrend mellett – a legtöbb egészséges ember számára megfelelő jódbevitelt biztosít. Az alábbiakban a jódbevitellel kapcsolatos előírásokat foglalom össze a leggyakoribb pajzsmirigyproblémák mellett.
A jód szerepe a pajzsmirigy működészavaraiban
Pajzsmirigy túlműködéssel és pajzsmirigy alulműködéssel kezelt betegekben a nagy mennyiségű jód mindkét állapot átmeneti romlásához vezethet. Ehhez azonban a napi ajánlott mennyiséget sokszorosan meghaladó dózis szükséges. Ilyen fokú jódterhelést okozhatnak CT kontrasztanyagok, étrendkiegészítők, sebészeti beavatkozások kapcsán alkalmazott fertőtlenítés, illetve a Cordarone nevű gyógyszer. Mindezek miatt pajzsmirigybetegség, göbök és autoimmun pajzsmirigygyulladás esetén soha ne kezdjen magas jódtartalmú készítményt szedni orvosi jóváhagyás nélkül.
Bár a fentiek miatt sok forrás a pajzsmirigy működészavaraiban jódszegény diétát javasol, az esetek nagy részében ez nem indokolt. Szokványos mértékű – a napi ajánlott bevitelt nem meghaladó – jódfogyasztás ugyanis a betegségeket jellemzően nem befolyásolja.
Biztosan nem szükséges jódszegény diéta várandósság alatt, amikor a fejlődő magzat jódszükségletét is az anyai bevitel kell, hogy biztosítsa. Bár több népszerű várandósvitaminból elérhető pajzsmirigybetegeknek szánt jódmentes változat, a várandósvitaminokban lévő jódmennyiség a pajzsmirigybetegségek lefolyását valójában nem befolyásolja. A jódtartalmú változat tehát pajzsmirigyprobléma mellett is nyugodtan választható [1].
Göbös pajzsmirigybetegségekben
Göbös pajzsmirigybetegség esetén, ha a pajzsmirigy működése egyébként megfelelő, a jódhiány a göbök növekedését gyorsíthatja. Ilyen esetekben kiemelten fontos a napi 150 mikrogramm jódbevitel biztosítása. Ennek legegyszerűbb módja a jódozott só használata, de szükség esetén jódtartalmú multivitamin vagy külön jódot tartalmazó jodid tabletta is szedhető.
Lényeges, hogy a jódpótlás célja a hiány megelőzése. A jód önmagában nem csökkenti a pajzsmirigygöböket, és az ajánlott napi mennyiséget meghaladó, nagy adagú jód szedése nem része a kezelésnek.
Izotópkezelés esetén
Pajzsmirigy túlműködés vagy pajzsmirigyrák kezelése kapcsán sor kerülhet jódizotópkezelésre. Ezt rendszerint ún. jódfelvételi vizsgálat előzi meg. A vizsgálat és a kezelés előtt 2-4 hétig javasolt jódmentes étrend követése, mert javítja a beavatkozás hatékonyságát. A diéta részeként fontos a jódmentes só használata, jódtartalmú multivitaminok mellőzése, és a lenti táblázatban szereplő magas jódtartalmú ételek kerülése. Nem szabad jódos fertőtlenítőszert (pl. Betadine, Braunol) használni, így sebkezelésre Octeinsept készítmény javasolt. A cél, hogy ebben az időszakban a jódbevitel ne haladja meg a napi 50ug-ot.
Az alábbi táblázat a magasabb jódtartalmú ételeket foglalja össze. Az adatok forrása az USDA, FDA és ODS-NIH adatbázis.
| Étel | Jódtartalom (ug/100g) |
|---|---|
| Tengeri alga (wakame) - szárított | 15 000 |
| Jódaqua gyógyvíz | 9300 |
| Jódozott só | 5000 |
| Salvus gyógyvíz | 195 |
| Hajdúszoboszlói ásványvíz | 100 |
| Tőkehal (nyers) | 225 |
| Osztriga | 110 |
| Kagyló | 65 |
| Sajtok | ~50 |
| Tojás | 50 |
| Tej | 35 |
| Tejszín | 30 |
| Joghurt | 30 |
| Lazac | 25 |
| Tonhal | 20 |